A vízi-turizmus átélhető egyfajta zarándokútként, az embert teljesebbé tévő szakrális tevékenységként, egyszerre belső utazásként és a természeti táj szépségének átéléseként.

Alapvető társadalmi szükségesség, hogy az egyes ember újra felélessze teremtettségéből adódó spirituális erőbázisait, amelyhez alapvetően hozzájárul a vizes közeg életünk részévé tétele.

(Pándi László gondolatai)